Ez az egész kurvaélet mottója most számomra. Gyakran én is a sötét oldalon állok, de akkor pont világossal voltam, amikor 4 cigány tiniretek poénból pofánlegyintett, mikor megpróbáltam átmenni közöttük a 6-oson nappal Budán.

Innen üzenem annak a gombáspinájú mocsadéknak, amelyik ezek után össze is karmolt, hogy szerencséje van, hogy 160/45 paraméterekkel nem tudtam kárt okozni benne (pedig próbáltam), de ha manifesztálhattam volna lelkem bugyraiból egy gárdamellényes HulkHogan Özsébet, miután kitéptem a húsából az összes ékszerét és elvettem a pénzét, úgy rommá vertem volna vascsővel a medencéjét és az arcát, hogy egy sötét szegletbe bújva kelljen tengődnie egész hátralévő életében.

Én egy igazi békeszerető balliberális hippi vagyok, de az ilyen események ugyanazt a tehetetlen, infantilis, visszamaradott dühöt keltik fel bennem, mint amit akkor éreztem, mikor suliban vertek. Hogy mekkora szemét igazságtalanság, hogy nem tudtam +20 centivel és +30 kilóval erre a világra jönni, hogy megvédhessem magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.