Most pénteken-szombaton 1 hetet nyaraltam a Garancsi-tónál, illetve legalábbis mikor szombat este 6-kor hazaértem, úgy éreztem magam, mint aki legalább annyi időt volt távol. 

A goa még mindig a legtutibb, legpihentetőbb dolog a világon. Gyönyörű és könnyen megközelíthető helyszín, brutális zene, végtelenül normális bulizók. Meglepő, de úgy van, hogy annak ellenére, hogy sztem 100-ból kb. 5 ember nem volt szarrá csapva, úgy általában annyival udvariasabbak és normálisabbak az emberek a mindennapi tapasztalataimhoz képest, hogy leírni sem lehet a különbséget.

Pár negatívum azért volt: horror italárak, ezért folyamatos szomjúság (természetesen a nagy üveg teánkat kidobatták velünk a bejáratnál), kissé hülye biztonságiak, és eszement hangerő (az, h 20 m-re a színpadtól menekülnöm kell, mert a szívem ugrálni kezd, kissé túlzás:D).

De baszki, amikor a tejút alatt egy csomó ember egyszerre trappol a mellkasszaggató basszusra, csak a csillagokat meg a vetítést látod, és mindenki egyfajta eszement boldog törzsi extázisban van... Akkor azért azt gondolom, van még remény az emberiség számára.:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.