Janisch Attilától a Másnap.

Mikor először láttam, nem akartam elhinni, hogy készült ilyen magyar film, és nem hallani róla sehol, nem éljenzik hangosan. Pedig ízig-vérig magyar (csak magyar tájakon forgatták!), nehéz, balladai, sorstragédiás hangulattal, gyönyörű, tökéletesen felépített cucc. Biztos ízlés kérdése is, de akárhányszor újranézem, összeszorul a mellkasom az izgalomtól. Ráadásul a legbonyolultabb időszerkesztéssel dolgozik, nem olyan egyszerű "múlt és jelen egy pontban találkozik" típusúval, mint a Memento, így többféle értelmezésre ad lehetőséget, nem véglegesen kibogozható. Mindig szerettem az ébrenlét és álom határán egyensúlyozó, semmiből jött és semmibe tartó idegeneket középpontba állító történeteket (kedvenc magyar regényem, Karinthy-tól a Kötéltánc is ilyen), ez pedig egy gyöngyszem a témában. Mindenkinek ajánlom, hogy ha van rá lehetősége, nézze meg, különleges és izgalmas film!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.