Az alaptalan féltékenység kb. legyilkolja a bizalmat egy kapcsolatban - a másik félben elsősorban. Ha nem bízhatok a másik irántam való érzéseiben, ha mindig gyanúsítgatásnak vagyok kitéve, egy idő után megvonom a vállamat, és beleszarok az egészbe, nem fog érdekelni a véleménye, előbb-utóbb semmi reakciója se. Nyilván megcsalni még ekkor sem fogom, hiszen eddig se miatta nem tettem, hanem magam miatt, azért, mert nem akarok mással lenni, csak vele.

A féltékenység azok sajátja, akik a párkapcsolatot nem partnerségnek, hanem valami elbaszott férfi-nő iszapbirkózásnak gondolják. "A férfi és a nő soha nem érthetik meg egymást..." - lófaszt nem, pedig a kedvenc íróm vagy.:) Egyszerűen nem kell a szexet minden létező dologba beleszőni, és ott a megértés, a tiszta kommunikáció lehetősége. A fasz- és pinamentes gondolkodásnak sok előnye van, de mostanában a szexualitás (talán az általánosan még mindig uralkodó prüdéria miatt) annyira túlértékelt, hogy nem tudom, mikor fog az emberek elméje kicsit kitisztulni és jobban figyelembe venni az elmét (ami persze nem nemfüggetlen, mint ahogy semmi nem az) a test helyett.

Mondjuk jelenleg leginkább annak örülnék, ha egyetlen férfi elméje tisztulna ki egy kicsit, de félek, hogy erre soha nem fog sor kerülni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.